Versek

A hídon

Egyedül ülök a hídon, magamban verset írok,
torkom összeszorul, könnyek nélkül, belül sírok.
Nincs már több hang, elfogyott minden szó,
gyorsan zuhanni, meghalni volna jó.
A nap utolsó sugarával elköszönni jöttem,
bár sokszor felálltam már, most összetörtem.
Minden szertefoszlott, mit álmodtam egyszer,
pedig a csodára várni kell, akkor is, ha nem jön el.
Rosszat soha senkinek nem akartam,
csak szívem legnagyobb fájdalmát takartam.
Egyedül állok a hídon, a túlsó partra vágyom,
de ahhoz, hogy átjussak, végre tisztán kell látnom.
Az eszem azt mondja, hogy menni kell még,
de szívem üzenete szerint ebből már elég.
A fény még dereng lelkem háborgó tengerében
mert a reményt újra megláttam Valaki szemében.
Talán amikor senki nem felel majd a hívó szóra,
akkor lép az eszem és a szívem közös útra,
hogy együtt kezdjék festeni azt a képet,
amely nem lesz más, mint maga az ÉLET.

(Veszprém, Szent István völgyhíd, 2014. július 23.)

Vers Mindenkinek: Valóság és képzelet

Szükségünk van a türelemre
Úgyanúgy, mint az érzelemre
Életünket lehet adni értelemre,
Így lesz igazság a végére.

Nem tudom mikor lesz a végzet,
Hiszen azt hiszem ez csak a képzelet.
Vissza kell nyernünk a valóságot,
csak akkor élhetünk igazi álmot.

Nem jó itt a kórházban ilyen fiatalon,
Megváltoztam már, s ez a gyógyulásom.
Ha nem tesszük meg az igazat,
nem nyerem sohasem el a szabadságomat.

Vers mindenkinek: SZERETET

Egy szó többet ér, mint száz
És e szó a szeretet nem más
Olyan ez, mint a röpke madárének.
Mikor e szó elhagyja ajkadat,
szívedben feléled a sugallat.
Mikor ezt érzed, nem érzel
utálatot, se féltékenységet,
csak olyan felemelő érzést,
mely nem megmagyarázható
a mai kor fejedelmélyében.
Szóval barátaim!
Ha szeret valaki, szeresd hát
Te is, mert így tudod ezt az érzést
átélni, még ha kicsit nehezedre esik is!
Nem mondom, hogy könnyű,
de próbáld meg, hisz ezek igaz érzések,
mely felemelőek.
Szeressük hát egymást, mert így szép az élet!
Még akkor is, hogyha vannak köztünk veszekedések.

Veszprém, 2010.04.08