Szkizofrénia

A szkizofrénia (schizophrenia) tünetei nagyfokú változatosságot mutathatnak. A beteg időről időre különbözőképpen viselkedhet. Néha nagyon izgatott vagy zaklatott lesz, máskor egy transz-szerű állapotba kerülhet, megint máskor pedig mozdulatlan, válaszképtelen állapot alakulhat ki (catatonia), ám az is előfordulhat, hogy az idő nagy részében teljesen „normálisan” viselkedik.

• Téveszmék – nem a valóságból táplálkozó személyes hit, például paranoia (követnek valakit, összefogtak valaki ellen) vagy nagyzásos téveszme.
• Bizarr téveszmék – például valaki azt hiszi, hogy földön kívüliek szabályozzák a gondolatait.
• Hallucinációk – nem létező dolgok észlelése, például képzeletbeli hangokat hallása.
• Inkoherencia (összerendezetlenség) – logikátlan gondolatok.
• Érzelemmentesség, vagy nem megfelelően kimutatott érzelmek. Folyamatos olyan érzés, hogy valaki figyeli. Munkahelyi, illetve társasági helyzetekben nem megfelelő viselkedés.
• Társasági izoláció.
• Problémák a személyes higiéniával.
• Ügyetlen, koordinálatlan mozgás.

Ma már korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás lehetőségek állnak rendelkezésre, melyek akár teljesértékű életvezetést is lehetővé tehetnek, nélkülözhetetlen azonban a beteg együttműködésének megnyerése, valamint fontos szerep jut a hozzátartozóknak is, hiszen az esetek többségében a családnak kell észrevennie az induló újabb epizódot, és segíteni a beteget a szakemberhez való eljutásban.

Általánosságban a szkizofrénia tüneteit három főbb kategóriába lehet sorolni: negatív, pozitiv és kognitív tünetek.

A szkizofrénia ún. negatív tünetei

Az úgynevezett negatív tünetek kialakulhatnak a betegség korai szakaszában, amikor a beteg még nem is gondol arra, hogy esetleg kezelésre szorul. Azért hívják ezeket a tüneteket negatívnak, mert egy viselkedésminta vagy személyiségjegy elvesztését fedik. A negatív tünetek általában a funkcióképesség lassú romlásával egyidejűleg jelentkeznek, a társasági működés folyamatos romlásával párhuzamosan jelentkeznek.

Az alábbi tüneteket értjük ide:

• eltompult érzelmek (az érzelmek csökkent kifejezése);
• nem megfelelő érzelmek (nevetés, miközben rémisztő képekről beszél);
• a beszéd megváltozása (egyhangú, monoton beszédhang).

A szkizofrénia ún. pozitív tünetei

A pozitív tünetek közé tartoznak a hallucinációk és az úgynevezett delúziók (téves eszmék). Azért hívják ezeket pozitívnak, mert olyan viselkedésmintát takarnak, amelyek hozzáadódtak a korábbi személyiséghez.

• Hallucinációk. Hallucinációról beszélünk, ha valaki nem létező dolgokat érzékel. A szkizofréniában leggyakrabban észlelt hallucináció a hangok hallása. A beteg lehet, hogy párbeszédet folytat más által nem hallható hangokkal, de az is lehet, hogy úgy érzi, hogy ezek a hangok utasításokat adnak neki, azzal kapcsolatosan, hogy mit tegyen. A hallucináció akár más emberek sérüléséhez is vezethet.
• Delúziók (téves eszmék). Téves eszmének nevezzük azokat a nagyon szilárd, személyes gondolatokat, amelyeknek nincsen semmiféle valóságalapja. A szkizofrénia leggyakoribb altípusa a paranoid szkizofrénia, amelyben a beteg irracionálisan azt hiszi, hogy mások üldözik, vagy összeesküvést szőnek ellene. A beteg elhiheti, hogy a televízió irányítja viselkedésüket, illetve, hogy külső erők szabályozzák gondolataikat.

Kognitív (észlelési) tünetek

Ezek a tünetek sokkal enyhébbek, mint a pozitív és negatív tünetek. A kognitív (észlelési) tünetek az alábbiak lehetnek:

• nem sikerül a bejövő információ feldolgozása;
• nehézzé válik odafigyelni valamire;
• memóriazavarok alakulnak ki.

Mikor forduljunk orvoshoz?

A szkizofrénia – természetéből fakadóan – nem az a betegség, amelyben a beteg idővel magától orvoshoz fog menni. Egy szkizofréniás beteg számára a téves eszmék és a hallucinációk valódiak, és nagyon gyakran a beteg nem hiszi, hogy szükség van orvosi beavatkozásra. Ha Ön családtagja vagy barátja valakinek, akinél a szkizofrénia lehetséges tünetei észlelhetők, akkor előfordulhat, hogy Önnek kell majd orvoshoz vinnie a beteget a megfelelő vizsgálatra. A szkizofréniás betegek gyakrabban követnek el öngyilkosságot, éppen ezért ha szerette öngyilkossági szándékot hangoztat, azonnal forduljon szakemberhez!

Életviteli tanácsok szkizofrén betegeknek

A szkizofrén beteg családtagjainak és barátainak nagyfokú elkötelezettséget kell tanúsítaniuk ahhoz, hogy el tudják fogadni a betegségek. Néhány tanács, amely megkönnyíti a mindennapokat. A különböző önsegítő körök segítségével a pszichés betegségekben szenvedők, hozzátartozóik, barátaik támaszra lelhetnek. A szkizofréniás betegeket támogató csoportok olyan légkört teremtenek meg, amelyben meg lehet beszélni a közös problémákat, és folyamatos támaszt tudnak egymásnak nyújtani.
Tartson ki a beteg mellett! A szkizofrén beteg családtagjaként, barátjaként nagyon nagymértékben hozzájárulhat a kezelés sikeréhez. A szkizofrénia kezelésének alappillére az antipszichotikus gyógyszerek folyamatos szedése, amelyet különböző nem gyógyszeres kezelések egészíthetnek ki, többek között az egyéni terápia. Ezek segítségével megelőzhetők a visszaesések. Figyelje gondosan szkizofrén hozzátartozóját, és ha bármilyen rendellenes viselkedést, vagy a tünetek romlását észleli, jelezzen orvosának, mert azonnali orvosi beavatkozásra lehet szükség. Fontos észben tartani, hogy a pozitív támogatás és a biztatás sokkal kedvezőbb hatású, mint a kritika és a nyomásgyakorlás. Fontos a szkizofrén betegnek segíteni abban, hogy rendszeresen vegye be gyógyszereit, illetve járjon el a nem gyógyszeres kezelésekre.

Korai figyelmeztető tünetek

Szinte az összes egészségi problémára érvényes, hogy lehető legkorábbi szakban elkezdett kezelés a leghatékonyabb. Az idejekorán alkalmazott, intenzív terápia súlyos szövődményeket előzhet meg. Ha Ön már a baj közeledtének legelső jeleit is képes felismerni, már ekkor segítséget kérhet és nem szükséges megvárnia, amíg a betegséggel járó kellemetlen panaszok és tünetek alaposan felforgatják a család életét. Az állapotromlás előjelei általában hasonlóak. Rendszerint túlságosan erős stresszhatás után alvászavar lép fel, megváltozik a beteg étvágya, feszültté és ingerlékennyé válik, fej- és hátfájás gyötri, kimerültnek érzi magát. Mindenki tudja, milyen sajátos panaszok és tünetek jelzik, ha a stressz kezdi felőrölni az állóképességüket és ezért egy-két napos “lazítás” szükséges. A szkizofrénia csupán egy a túlságosan intenzív stressz hatására súlyosbodó pszichiátriai és szervi betegségek közül. A szívbetegség, az asztma, a gyomorfekély, a cukorbetegség, az epilepszia, sőt még a rákbetegség kórlefolyását is kedvezőtlenül befolyásolja a stressz. A szkizofréniára hajlamos betegek számára alapvető, hogy legfeljebb 1-2 héten belül kiküszöböljék a rendkívül erős stresszhatást előidéző problémákat. Ha ezt nem sikerül megtenniük, a lelki feszültség újabb súlyos visszaesést válthat ki.

A visszaesés figyelmeztető jelei

Amint azt már említettük, fontos, hogy kiküszöböljünk minden, stressz-reakciót előidéző problémát. Ha sikerül ennek mesterévé válnunk, akár a visszaeséseket is sikerülhet megelőznünk – legalább is azokét, amelyeket a stressz vált ki. Sajnos azonban nem csak a lelki feszültség okozhat állapotromlást, hanem az agyunk és a szervezetünk biokémiai folyamataiban bekövetkező, olykor alig ismert változások is. Kábítószerek élvezete Az antipszichotikumok rendszeres szedésének elmulasztása Túlzásba vitt dohányzás Szervi betegségek. Természetesen, a szervi betegségek számos különböző módon befolyásolhatják az agyműködést és a szervezet élettani funkcióit. Ezek a folyamatok azonban a mindennapi élet stresszhatásait is számottevően felfokozhatják. Ha felborul az agyi biokémiai folyamatok egyensúlya – akár az állandó, intenzív stressz, akár kábítószerek, az antipszichotikum kihagyása, stb. következtében – újabb szkizofréniás fellángolás jelentkezhet. Az állapotromlás bevezető tünetei olykor a stressz okozta feszültség következményeihez hasonlóak, máskor bizonyos tekintetben elütnek azoktól. Az utóbbi sajátosságok teszik őket felismerhetővé, ezek alapján döbbenhetünk rá, hogy nem a szokványos stressz-reakcióval állunk szemben, hanem újabb fellángolás közeledik.

Íme néhány a betegek által gyakran észlelt figyelmeztető tünetek közül:

• megszűnik a beteg érdeklődése munkája, kedvtelései, vagy barátai iránt
• nem törődik a megszokott módon gyermekeivel vagy élettársával
• ragaszkodik bizonyos ruhadarabok vagy frizura, stb. viseléséhez
• feledékennyé válik
• képtelen összpontosítani
• szokatlan, különleges elképzelései támadnak
• képtelen lazítani
• sajátos alvászavarok lépnek fel
• hallgataggá vagy beszédessé válik
• “megváltozottaknak” tűnnek az ismert dolgok
• a beteg saját érzéseit is megváltozottaknak érzékeli
• szinte állandóan feszült és ingerlékeny
• tartós fejfájás vagy egyéb fájdalmak gyötrik

Megfigyeltük, hogy a betegek zöme két-három sajátos jelet is észlel, melyek alapján felismerik a súlyos epizód közeledtét. Az is előfordul, hogy barátaik, családtagjaik, tanáraik, munkatársaik, vagy akár a háziorvos még hamarabb fedezik fel, hogy “valami nincs egészen rendben” a beteggel. Ha megtanuljuk felismerni ezeket a korai, figyelmeztető jeleket, haladéktalanul cselekedve megakadályozhatjuk elhatalmasodásukat, és ezáltal az újabb visszaesés kialakulását. Ha sikerül két-három biztosan felismerhető és szinte mindig jelentkező tünetet azonosítanunk, a továbbiakban vészjelekként hasznosíthatjuk őket és észlelésük esetén haladéktalanul elkezdhetjük a kezelést.

Mit tehetnek, ha jelentkeznek a figyelmeztető tünetek?

Fontos, hogy már jó előre kidolgozzák az ekkor követendő cselekvési tervet. Ennek részletei aktuális élethelyzetétől is függhetnek. Rendkívül megterhelő esemény lezajlása (pl. családtag halála) után közvetlenül a kezelésnek minden bizonnyal a stresszhatás elviselésére kell összpontosítania. Ha ellenben röviddel a gyógyszeradag csökkentése után jelentkeznek panaszok, valószínűleg ajánlatos a korábbi szintre növelni a dózist. A mindennapok is rendkívül stresszterhesekké válnak, ha az embernek nincs munkája, kevés a pénze, és otthon is állandóan problémákkal küszködik. Ezekben az esetben már a terhelés egészen csekély fokozódása is többnek bizonyulhat, mint amennyit a beteg képes elviselni, ezért erősen megnő a visszaesés kockázata. Gyakran a kombinált megközelítés a helyénvaló, vagyis meg kell emelni a gyógyszeradagot, ám ezen kívül a főbb stresszhatásokat is kezelni kell. A legfontosabb azonban, és ezt nyomatékosan javasoljuk, hogy haladéktalanul forduljanak

Teendők korai figyelmeztető jelek észlelésekor:

• haladéktalanul érintkezésbe lépni a pszichiátriai gondozóval vagy a pszichiáterrel
• ellenőrizni, hogy az útmutatások pontos betartásával szedi-ea gyógyszereket
• kerülni kell a kábítószerek élvezetét
• sorra kell venni a közelmúlt fokozott stresszhatással járó eseményeit és
• az állandóan érvényesülő, erős stresszhatásokat

Bipoláris zavar (mániás depresszió)

A bipoláris zavar kétpólusú, hangulati betegséget jelent. Az egyén életében mély depressziós és erősen felhangolt, úgy nevezett mániás epizódok váltják egymást (mániás depresszió). Gyakran kezdetben évekig csak depressziós időszakokat észlelnek, míg egyszer csak megjelenik a felhangolt, mániás periódus. A kórkép megkülönböztetése az úgynevezett unipoláris depressziótól (csak depressziós epizódok fordulnak elő) mindenképpen indokolt. Más az előfordulási gyakorisága, háttere, kórlefolyása és a kezelése is.

A betegség első tünetei általában 15-30 éves kor között jelentkeznek, és nagyjából 70 százalékban depressziós epizóddal indulnak a tünetek. A pontos diagnózis felállítását nehezíti, hogy sokszor akár 10 év is eltelik, míg az első mániás epizód is jelentkezik, addig “sima” depresszió kórjelzéssel zajlik a kezelés.

A bipoláris zavar tünetei

A bipoláris zavarokat osztályozhatjuk a mániás epizódok súlyossága szerint is. A betegség lefolyása során depressziós és mániás időszakok váltják egymást, melyek tünettana lényegesen eltér egymástól. Bipoláris I. zavar esetén a depressziós tünetek mellett teljes mániás tünetcsoport jelentkezik, míg bipoláris II. zavarnál a depressziós tünetek mellett csak enyhébb felhangoltságot, úgy nevezett hipomán állapotot lehet észlelni, mely gyakran inkább csak pozitív hatásait érezteti, a beteg igen aktív, jókedvű, gyakran kreatív.

A hipomán állapotok emiatt ritkábban kerülnek orvos elé, gyakran csak a túl aktív betegtől már szellemileg kimerült hozzátartozók részletes kikérdezésre során derül fény a felhangoltabb periódusokra.

Depressziós tünetek

A betegség általában depressziós tünetekkel indul, gyakran több depressziós epizód is előfordul a mániás tünetek jelentkezése előtt. A depressziós epizódok hossza általában 6-8 hónap, gyógyszeres segítség nélkül kb. ennyi idő alatt oldódnak a tünetek. A legjellemzőbb a nagyfokú lehangoltság, az érdeklődés elveszítése, az örömre való képesség jelentős csökkenése vagy teljes hiánya. Csökken az aktivitás, a beteg fáradékony, lelassult, koncentrációja, figyelme csökkent, gyakran memóriazavar is észlelhető. Önbizalma, önértékelése alacsony, negatív gondolkodási sémák jellemzik. Nagyon gyakori az alvászavar, étvágytalanság, szenvedélybetegség, negatív gondolatok jelentkezése.

Megjelenése gyakran elhanyagolt, idősebbnek tűnik koránál, meglassult, nem szívesen kommunikál. Időnként kifejezett nyugtalanság (kéztördelés, járkálás) is előfordulhat. Társas kapcsolatai elsorvadnak, izolálódik, tevékenységeit félbehagyja, a legapróbb feladat is hatalmas energiájába kerül. Gyakran testi fájdalmak, diszkomfort érzések (fejfájás, gerincpanaszok) is társulnak, esetleg elfedik a depressziós tüneteket, súlyos esetben hallucinációk (pl. becsmérlő hanghallások), téveszmék (nihilisztikus, bűnösségi, hipokondriás) is jelentkezhetnek, gyakoriak az öngyilkossági kísérletek.

Mániás tünetek

A mániás epizódok kezelés nélkül átlagosan négy hónapig tartanak. A súlyos mániás állapotok életveszélyes állapotok, ilyenkor a betegek mind önmagukra, mind környezetükre veszélyesek lehetnek, állapotuk feltétlenül kezelést igényel.

Hipomán állapot során a tünetek még enyhébbek, a beteg munkahelyi tevékenysége kezdetben akár fokozódhat is, kreatívabbá válik. Kifejezett feldobottságot, “jóllét”-érzést él meg, gondolkodása felgyorsult, beszédes, akár túlzottan is barátkozó, szexuális igénye fokozott, alvásigénye csökkent. Koránál fiatalosabb a megjelenése, gyakran színes, szertelen a ruházata, mimikája, gesztusai élénkek. Már kezdetben jelentkezhet azonban ingerlékenység, gyakran visszatetsző a beteg öntelt, sokszor nehezen tolerálható viselkedése.

Súlyosabb állapotban (mánia) már az öltözék zilált, rendetlen, viselkedése zaklatott, izgatott, gyakran indulatos, esetleg agresszív, támadó. A szociális gátlások elvesznek, betegségbelátása nincs. Az ítélőképessége sérült, gyakori a nagyobb mértékű alkoholizálás, játékszenvedély, csalás. A beteg túl költekezik, adósságokba veri magát, ám ezzel sem szembesíthető, öntelt, önértékelése fokozott. Úgy érzi bármire képes. Rendkívül aktív, de csapongó, semmi nem köti le, munkáit nem képes befejezni, hatékonysága erősen lecsökken. Beszéde felgyorsult, alig követhető, minden érdekli, mindennek örül. Alvásigénye erősen lecsökkent, étvágya, szexuális késztetései viszont akár bizarr szintig felfokozottak.

Súlyos esetben pszichotikus tünetek is társulnak. Ilyenkor vallásos, politikai, nagyzásos, szexuális tévtartalmakról, hallucinációkról számolhat be, beszéde a gondolatrohanás miatt teljesen szétesik, érthetetlenné válik. A betegek teljesen elhanyagolják magukat, gyakran elfelejtenek enni, inni, agresszívek, ingerlékenyek.

Időnként előfordulnak úgy nevezett kevert epizódok is, mikor a depresszió és a mánia bizonyos tünetei egy időben jelentkeznek. Ilyenkor leggyakrabban egyfajta aktivitásfokozódás észlelhető rosszkedvvel, ingerlékenységgel társulva.

Ma már korszerű gyógyszeres és pszichoterápiás lehetőségek állnak rendelkezésre, melyek akár teljesértékű életvezetést is lehetővé tehetnek, nélkülözhetetlen azonban a beteg együttműködésének megnyerése, valamint fontos szerep jut a hozzátartozóknak is, hiszen az esetek többségében a családnak kell észrevennie az induló újabb epizódot, és segíteni a beteget a szakemberhez való eljutásban.

Depresszió

Kezeletlen esetben a depresszió lefelé menő spirált eredményezhet, amely végén a rokkantság, az önellátási képtelenség, sőt akár az öngyilkosság is állhat. A depresszió sokkal több, mint egy kis sopánkodás vagy rossz hangulat. A depresszió a hangulatzavarok legsúlyosabb formája, ami a hangulaton kívül befolyásolja a beteg közérzetét, gondolatait, érzéseit, viselkedését és a fizikai állapotát is.  Ritkán a depresszió krónikus (idült) állapot, ami az élet során folyamatos kezelést igényel. A depresszió nagymértékben terheli az egyént és a családokat. A nők gyakrabban kísérlenek meg öngyilkosságot elkövetni, azonban a férfiak sokkal nagyobb valószínűséggel sikeresek az öngyilkosság kivitelezésében (a sikeres öngyilkosságok négyszer gyakoribbak a férfiaknál). Leginkább a 70 év feletti férfiakra jellemző, hogy önkezükkel vetnek véget életüknek. Bizonyos figyelmeztető jelek utalhatnak a súlyos depresszió jelenlétére és az öngyilkossági szándékra. Minden öngyilkosságra utaló fenyegetőzést komolyan kell venni, még akkor is, hogy ha a beteget a depresszió miatt már kezelik!

Mikor forduljunk orvoshoz?

Ha azt veszi észre, hogy már egyáltalán nem érdekli Önt azok a tevékenységek, amelyeket korábban élvezett, ha szomorúnak érzi magát, tehetetlennek, fáradtnak, vagy értéktelennek, illetve, ha étkezési és alvási szokásai nagymértékben megváltoztak, forduljon orvosához, hogy eldöntsék, fennáll-e Önnél a depresszió. Ha ismer valakit, akinél észleli a depresszió tüneteit, bíztassa szakember segítségének igénybevételére.

Szerencsére olyan gyógyszerek állnak rendelkezésre, amelyek biztonságosak és hatékonyak, még a legsúlyosabb formákban is. A megfelelő kezelés segítségével a legsúlyosabb depresszió is kezelhető, sőt általában néhány héten, komplikáltabb esetben néhány hónapon belül a beteg visszatérhet normális napi tevékenységéhez.

A depresszió kialakulásához hozzájáruló tényezők az alábbiak lehetnek.

• Öröklődés. A kutatóknak sikerült néhány olyan gént azonosítaniuk, amelyek a bipoláris betegség hátterében állhatnak, és jelenleg keresnek további géneket, melyek a depresszió egyéb formáival hozhatók kapcsolatba. Azonban nem mindenkinél alakul ki depresszió, akinek a családjában a depresszió már megjelent. Hasonló módon, depresszió alakulhat ki olyan embereknél is, ahol a családban korábban még nem fordult elő.

• Az élettani napi ritmus felborulása/eltolódása a mai világban egyre gyakoribb egészségügyi probléma, de genetikai alapjai is vannak. A depresszió kialakulásában fontos szerepet játszik.
• Stressz. A hosszan tartó stressz (megoldatlan konfliktusok, lelki megterhelés), vagy a hirtelen jött stresszállapotok is (munkahely elvesztése, haláleset, válás, de pozitív “megrázkódtatások”, pl. gyermekszületés), amikor az egyén életritmusa nagyon megváltozik, előhozhatják a depressziót.
• Gyógyszerek. Bizonyos gyógyszerek hosszú távú alkalmazása (pl. egyes vérnyomáscsökkentők, altatók, fogamzásgátlók) kapcsolatba hozható a depresszióval.
• Betegségek. Egy krónikus betegség, például szívbetegség, stroke, cukorbetegség, rák, vagy Alzheimer-kór fokozza a depresszió kialakulásának kockázatát. A pajzsmirigy alulműködése (hipotireózis) szintén depresszióhoz vezethet.
• Személyiség. Bizonyos személyiségjegyek, például az alacsony önértékelés, önállótlanság, kritikus és önkritikus hajlam, pesszimizmus és a stressz kezelésének nehézsége fogékonyabbá tesz a depresszió kialakulására.
• Gyermekágyi (posztpartum) depresszió. Nagyon gyakori, hogy a szülést követő néhány nap, illetve hét során az anyák nyomott hangulatot tapasztalnak és felmerül bennük az anyaságra való alkalmatlanságuk gondolata. Ennek a nyomott hangulatnak a súlyos formája a posztpartum depresszió.
• Hormonok. A nőknél kétszer olyan gyakran alakul ki a depresszió, mint a férfiaknál és ez alapján a kutatók felvetik, hogy a hormonális tényezőknek is szerepe lehet a depresszió kialakulásában.
• Alkohol, nikotin, kábítószer használat. Egykoron a szakértők úgy tartották, hogy a depressziós emberek azért isznak, cigiznek és használnak tudatmódosító szereket, hogy csökkentsék a depressziót, de fordítva is igaz lehet ez: akik ezekkel a szerekkel élnek, nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak és szorongók.

A depresszió tünetei

Kérjen segítséget, ha az alábbi tünetek közül legalább öt együttesen fennáll legalább két héten keresztül

• Rossz hangulat. A beteg szomorúnak, elhagyatottnak, reményvesztettnek érzi magát, időnként akár sírógörcsei is lehetnek. Jellemzően hajnalban, reggel a legsúlyosabb.
• Az örömre való képesség elvesztése. A beteg korábban örömöt okozó dolgoknak, eseményeknek sem tud örülni. Fásultság érzése társul hozzá. Kevesebb érdeklődés a szex iránt. Ha korábban aktív szexuális életet élt, drámaian csökken az érdeklődése a szexuális kapcsolat iránt.
• A napi tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése. A beteg elveszti az érdeklődését, illetve nem tudja élvezni azokat a tevékenységeket, amelyeket korábban élvezett, vagy amelyeket maga vagy családja érdekében meg kellene tennie.
• Az önértékelés alacsony szintje. A beteg elveszti önbizalmát, önértékelését, súlyosabb esetben egy kívülálló számára jelentéktelennek tűnő dolgokon rágódik, múltbeli cselekedetei miatt indokolatlan mértékű önvád kínozza.
• Alvászavar. Tipikusan túl korai ébredés és visszaalvási képtelenség, de atípusos esetben aluszékonyság is lehet. Bővebben az alvászavarokról
• Csökkent koncentrálás, akadályoztatott gondolkodás. A betegnek koncentrálási és memória problémái vannak, melyeket jellemzően súlyosabbnak érez, mint amekkorák ténylegesen. Az érintett nehezen tud döntéseket meghozni, aggályos és habozó lesz.
• Testtömeg változás. Az étvágy csökken (típusos esetben), vagy nő (atípusos esetben).
• Agitáció vagy gátoltság. A depresszió egy bizonyos fajtájában jellemző, nem minden esetben. A beteg nyugtalan, ingerlékenynek, könnyen felbosszantható, vagy éppen teljesen meglassult, semmire sem reagál, gesztusai lelassulnak. A beteg érzelemmentesen, monoton hangon beszél.
• Fáradtság. Gyakori tünet, hogy a beteg nyúzottnak érzi magát, egyre kevesebb energiája van a tevékenységeihez. Lehet, hogy olyan fáradtnak érzi magát reggel, mint amilyen fáradt volt, amikor előző éjszaka lefeküdt, nincs kedve felkelni, súlyosabb esetben nem is kel fel.

• Halállal kapcsolatos gondolatok. A beteg sötéten látja a jövőt, gyakran gondol a halálra vagy az öngyilkosságra.

A depresszió mindezek mellett számos testi panaszt is létrehozhat, így például emésztőrendszeri betegségeket (emésztési zavar, székrekedés, esetleg hasmenés, fejfájás, hátfájás). Nagyon sok depressziós ember szorong is.

Halljuk meg a segélykiáltást! – Cry for help

A “cry for help” jelenség, a később öngyilkosságot elkövető személy vívódását, ambivalens érzéseit tükrözi, egyfajta burkolt segélykiáltás, melyet ha megtudunk hallani, akár tragédia előzhető meg.

A búcsúlevél (levélvázlatok) írása, a tett elkövetéséhez való kellékek összeszedése (pl. gyógyszerek gyűjtögetése), halállal kapcsolatos gondolatok sűrűsödő felbukkanása a gondolkozásban mind olyan jelek, melyek figyelmeztethetnek a közelgő bajra.

Az öngyilkossági kísérlet elkövetése, mint potenciális krízisállapot, egyértelmű ok a pszichiátriai vizsgálatra, sőt a fekvőosztályos kezelésre.

Akár első, akár sokadik kísérlet, nem szabad elbagatellizálni a történteket, különösen, ha a beteggel nem beszélhetők meg őszintén a történtek, és pláne ha nem megnyugtató a beteg öngyilkosságról lemondó szándéka.

Sajnos az öngyilkossággal szembeni előítéletek miatt, sok család szégyelli a hozzátartozójuk tettét, és a kórházból való mihamarabbi hazavitelt erőlteti, ám a kezeletlenül maradt, és így megoldatlan probléma, gyakran válik rövid időn belül újabb suicid kísérlet forrásává.

Az öngyilkos betegek kezelése döntően pszichoterápiából áll, amit a pszichiátriai alapbetegségnek megfelelő gyógyszeres terápia egészíthet ki. Fontos jeleznünk, a depresszió egy jól kezelhető betegség, és az öngyilkosságra gondolva itt duplán igaz: az időben elkezdett megfelelő kezelés életet menthet.

Szorongás

Mindenki szokott időnként szorongani. Sőt, egy bizonyos mértékű szorongás jótékony hatású is lehet, segíthet megküzdeni a valós veszélyekkel, és motiválhatja Önt, hogy kiválóan teljesítsen mind a munkahelyén, mind az otthonában. Ha azonban Ön gyakran ok nélkül szorong, és aggodalmai tönkreteszik a hétköznapokat, lehet hogy generalizált szorongásos betegségben szenved (GAD). A mindennapokat befolyásoló folyamatosan fennálló szorongást eredményező betegségek a “szorongásos zavarok” családjába tartozik. A fóbiák, pánikrohamok, a kényszerbetegség mellett a generalizált szorongásos betegség a leggyakoribb szorongásos rendellenességhez tartozik. A betegség nőknél gyakrabban alakul ki, mint férfiaknál.

Néha nehéz elviselni a generalizált szorongásos betegséget. Szerencsére azonban a kezelése megoldott. Gyógyszerek és szakemberek segítségével el lehet érni a szorongás enyhülését.

Milyen tünetek utalnak a szorongásos betegségre?

• Nyugtalanság
• Felfokozottság érzése
• Gombócérzés a torokban

• Koncentrálási nehézség
• Fáradtság
• Ingerlékenység
• Türelmetlenség
• A figyelem könnyen elterelődhet
• Izommerevség
• Elalvási vagy átalvási nehézség (inszomnia)
• Fokozott izzadékonyság
• Légszomj
• Gyomorfájdalom
• Hasmenés
• Fejfájás

A generalizált szorongásos betegséget a fennállásának időtartama és a mindennapi életre gyakorol hatása különíti el az egészséges aggódástól.

Pánikbetegség

Pánikroham bárhol, bármikor kialakulhat, de különösen gyakran jelentkezik zárt helyeken, boltban, közlekedési eszközökön. A jelenség alapját az képezi, hogy az agy egy teljesen ártalmatlan szituációban tévesen vészjelzéseket küld a mellékveséknek, ahonnan adrenalin szabadul fel és kerül a keringésbe, minek következtében kialakul az üss vagy fuss reakció. Pánikroham során ennek tüneteit észleli magán az illető, hevesen dobog a szíve, mellkasi fájdalma van, kapkodja a levegőt, fullad, izzad, remeg, szédül, esetleg érzékenyen reagál a fényre és zsibbadnak a végtagjai. A testi tünetek mellett pszichés tünetek is kialakulnak. A beteg fél attól, hogy megőrül, elveszíti a józan eszét vagy meghal. A rohamot olyan félelemérzés kíséri, hogy a beteg úgy érzi azonnal menekülnie kell a helyszínről. A zárt tér elhagyását követően általában oldódnak a tünetek. A panaszok 10-20 perc alatt érik el maximális intenzitásukat, aztán szépen lassan lecsengenek. A rohamot gyakran fáradtságérzet, kimerültség kíséri.

Könnyű összetéveszteni a pánikrohamot a szívinfarktussal Gyakran előfordul, hogy a pánikbeteg ember nem minden, csak néhány tünetet észlel magán a roham alatt, illetve hogy rohamról rohamra más-más tünetek dominálnak. Akárhogy is legyen, a roham váratlansága és a tünetek okozta félelem olyan meggyőző erejű, hogy a betegek gyakran azt hiszik, szívinfarktusuk van.

A pánikroham és az infarktus közti különbség

A két állapot közti legfontosabb különbség, hogy a pánikrohamot az agy indokolatlan vészjelzése indítja el, és az egészségre teljesen ártalmatlan. Ezzel szemben az infarktus a szívizomzat elhalása miatt valódi vészhelyzet jelent, mely a beteg életébe is kerülhet. A másik fontos különbség az időtartam: a szorongásos roham percek alatt alakul ki, majd maximumát elérve lassan lecseng, az egész általában másfél-két óra alatt véget ér. Az infarktus tünetei hirtelen jelentkeznek, és az idő múlásával sem enyhülnek. A szívroham tünetei között a legjellemzőbb a nyomó, markoló mellkasi fájdalom, mely a bal karba sugárzik. Pánikroham esetében a panaszok szerteágazóak, sok esetben egymástól teljesen függetlenek.

Számos kezelési mód létezik, melyek két fő csoportba oszthatók: gyógyszeres terápia és pszichoterápia, amelyek kombinálhatók egymással.

Milyen tünetekkel jár a pánikbetegség?

• intenzív, elviselhetetlennek megélt, rossz közérzet;
• menekülési késztetés;
• kontrollvesztéstől, megőrüléstől, haláltól való félelem; l
• égszomj (a beteg érezheti úgy, hogy mindjárt megfullad);
• a beteg úgy érzi, minden kicsúszik a kezéből;
• szapora szívverés;
• kipirulás; izzadás;
• reszketés, hidegrázás;
• szédülés;
• émelygés;
• hőhullámok;
• görcsös hasi és/vagy mellkasi fájdalom;
• fejfájás; gyengeség;
• gombócérzés a torokban, nyelési nehezítettség.

A pánikbeteg gyakran új szokásokat vesz fel, pl. elkerül olyan helyeket, ahol korábban pánikrohama volt, ez súlyosabb esetben agórafóbiává fejlődik. Nem ritkák az öngyógyítási kísérletek sem, melynek talaján alkohol-, gyógyszer- illetve kábítószer-függőség alakulhat ki, továbbá gyakoribb az öngyilkossági kísérlet is. Mivel a pánikbetegség nagymértékben rontja az életminőséget és veszélyeztetheti a beteg életkilátásait, feltétlenül forduljon orvoshoz, ha észleli a fenti tüneteket (néhány kimaradhat).

Személyiségzavarok 

A személyiségzavarok egy részére az jellemző, hogy a környezet számára okoznak elsősorban gondot, ezek az egyének többnyire nem érzékelik, hogy másoknak fájdalmat, kárt okoznak, empátiás készségeik igen alacsonyak, gyakran kerülnek szembe a törvénnyel, gyakoriak a konfliktusaik, munkahelyi és párkapcsolati problémák. Önmaguk többnyire messze alulértékelik a problémáikat, rendre környezetüket okolják a történtek miatt. Más személyiségzavar típusoknál azonban az egyén maga is észleli, hogy probléma van vele, attól szenved is, de érdemben változtatni nem tud rajta. Jelentős arányban diagnosztizálható személyiségzavar bűncselekmények elkövetői között, de a társadalom perifériájára szorult, izolálódott személyek között is gyakori, okként és következményként egyaránt. Az ilyen emberek családi- és magánélete, kapcsolataik gyakran viharosak, nehezen találnak munkát, vagy munkahelyeiket sűrűn váltogatják, nem találják a helyüket. A személyiségzavaros személyek gyakran szinte generálják maguk körül a konfliktusokat, körükben gyakoribbak a válások, és részben következményként közülük kerül ki sok hajléktalan, munkanélküli. Alkohol- és drogprobléma okként vagy következményként egyaránt gyakran megfigyelhetők. Öngyilkossági gondolatok, próbálkozások is sok esetben előfordulnak, bizonyos típusok (borderline, érzelmileg labilis személyiségzavar) esetében hangsúlyozottabban, suicid kísérleteik sok esetben jelzés, figyelemfelhívó jellegűek, egyfajta rossz problémakezelő eszközként. Más esetekben viszont az érintett személy viszonylag jól (vagy csak a külvilág felé!) elboldogul saját korlátaival, a társadalmi normák valamilyen szintű feszegetése, egyéni látásmódjuk, sajátos élményfeldolgozásuk kapcsán sok köztük a sikeres művész, elismert alkotó, gyakran lehetnek kreatív, bár sokszor nem kitartó, öntörvényű, „nehéz” emberek.

Fóbiák 

A fóbiák, – irracionális, indokolatlan félelmek- területén leginkább a tünetek megjelenésének gyakoribbá válását tapasztaljuk. A nagyvárosi életmód keretei között a közlekedési fóbia egyre több ember mozgásterét korlátozza, sokszor igen nagymértékben. A repülés elterjedésével nő azoknak a száma, akik ezt a lehetőséget teljesen elutasítják, vagy hatalmas szorongás közepette vállalják. Sokszor a repülés a munkakörrel együtt járó kötelezettség, és az ehhez fűződő fóbia súlyosan korlátozhatja az érintett szakmai előmenetelét. Az agorafóbia másik gyakori terepei a bevásárlóközpontok tágas, – neonnal megvilágított – terei, ahol sokan élnek át hirtelen fellépő, nagyfokú szorongást, fizikai tüneteket, menekülési kényszert. Szociális fóbia – a társas helyzetben átélt megsemmisítő erejű szorongás szintén egyre gyakoribb panasz a pszichiátriai- és pszichoterápiás rendelőkben. A fokozódó egzisztenciális versenyhelyzet olyan feladatok elé állítja a munkavállalókat, melyekre nem felkészültek, mely idegen a személyiségüktől. Prezentációk, előadások megtartása, nagy súlyú szakmai értekezleteken való részvétel, csapatépítés mind a szociális fóbia fellépésének jellemző alkalmai. A specifikus fóbiák közül a természeti katasztrófák és az ettől való rettegés a média közvetítésével válnak a mindennapok részévé. A modern kor jelensége a haláltól, halottól, magánytól való rettegés elterjedése. Emellett tapasztalhatjuk az elköteleződéstől, döntéshozataltól való irracionális félelem gyakoribbá válását is. A testdiszmorfofóbia, – mikor valaki a testét, bizonyos testrészét kórosan torzultnak látja, – a plasztikai sebészeti rendelők növekvő forgalmát magyarázza. A hipochondria, – a betegségektől való állandó aggódás, – összefügghet az egészségügyi ismeretterjesztés terjedésével, az internetes oldalak és fórumok torzító és sokszor hamis információival. Leggyakoribb megjelenési formája a ráktól való rettegés / karcinofóbia/ és az AIDS fertőzéstől való visszatérő félelem.

Újonnan, – az okos telefonok elterjedésével – fellépő fóbia a telefon elvesztésére, lemerülésére, térerő problémára, internet kapcsolat megszakadására adott heves szorongásos reakció, melynek forrása az elszigetelődés, a segítségtől való elszakadás félelme.

Kényszerbetegség 

A kényszerbetegség területén szintén tapasztaljuk bizonyos tünetek elterjedését. A tisztasági, tisztálkodási, takarítási kényszerek indokául szolgálhatnak a TV-ből látható, erre irányuló és ezt támogató reklámok áradata. Az egészséges étkezés kényszere sokszor az áruházak polcaihoz láncolja az ebben szenvedőt. Az összetevők, az adalékanyagok, a lejárati dátumok kényszeres kutatása irracionális mértéket ölthet. Az ideális megjelenésre való túlzott törekvés a kényszeres diétázás, testkép zavarok / anorexia nervosa, bulimia/, kényszeres – és túlzó mértékű – testedzés formájában jelentkezhet. A vásárlási kényszert, – mint a feszültség oldásának átmenetileg eredményes módszerét, – már a múlt század elején leírták. Mértéke azonban a mai időkben összehasonlíthatatlanul nagyobb.

Függőségek

A függőségek, addikciók területén régen az alkohol és a gyógyszer, esetleg növényi alapú tudatmódosító szerek voltak a megszokottak. Mára a büntető szabályozás nem tud lépést tartani az egyre újabb szintetikus drogok megjelenésével. Emellett több, – betegségként csak az elmúlt években nyilvántartásba kerülő – addikció van elterjedőben. A számítógép- és internet függőség ma már jelentős társadalmi probléma. Kezelésére világszerte önálló kórházi osztályok, civil kezdeményezések szerveződnek. A játékszenvedély terepe is egyre inkább a számítógép irányába módosul. A mobil telefon használata szintén elérhet kényszeres mértéket, mely már súlyosan korlátozhatja az érintett életvitelét. Az egészségre törekvés furcsa módon, – épp a fent leírt kényszeres cselekedeteken keresztül, – szintén elérheti a függőség mértékét. Aki már nem lát túl az edzőterem falain, érdeklődésének fókuszában kizárólag testsúlya, változó testméretei, a változáshoz szükséges hormonkészítmények, fehérjék, vitaminok és táplálék kiegészítők állnak, az élet egyéb területein súlyos lemaradásokkal számolhat. Éppígy az egészséges étkezés és a tisztaság kényszere is komoly árat követel más területeken. Így ezekre a jelenségekre – egy mértéken túl, – mint betegségekre kell tekintenünk. Társfüggőség elterjedőben lévő fogalom. Lényege nem a másik iránti szeretet és az erős ragaszkodás, hanem a függőség, a kiszolgáltatottság, a másik nélküli, önálló létezésre való képtelenség érzése. A szexualitásba, vagy akár a munkába menekülés is lehet olyan mértékű, amely már egy megborult belső egyensúlyról árulkodik, és amely korlátozóan hat, és elakadást okoz az élet minden egyéb területén.